Havi bontás

Minden hónap első hetében frissül a Havi-bontás

Ibrahim Orwellian XVI: 2021. december

Miközben elkezdtek így dolgozni, körülnéztek és egy csomó szimpatizánssal találkoztak. Látták, hogy nincs képviseletük, így kitörő örömmel ezt is vállalták.  De úgy vélték, ne csak kép-viseljenek, hanem bizonyítsanak is. Mutassanak fel valamit. Igy lettek mind kép-mutatók… Csakhogy mutassanak is valamit, kellett a kép-ernyő. Amit teljesen elfoglaltak. Rátelepedtek, azaz Ibr4ahim Orwellian telepedett rá- legalább négy személy bőrébe bújva a képernyő széltében-hosszában és teljes idejében. Mióta van képernyő és amíg valaha még lesz…
A teljes, áhított egység nevében. Ez az egység nemcsak a szellemiekben nyilvánul meg, hanem az anyagiakban is. Pontosabban egy személy, hősünk, Ibrahim Orwellian anyagi biztonsága erősíti meg az egységet. Mióta vannak és amíg lesznek még anyagiak

Ibrahim nem szereti az angol nyelvet, hálából, hogy az ország hazája lett. Most ellenben a szimpatizánsok segítségével, támogatásával valószínű bejut majd a Parlamentbe, mint szószóló. Az ő nevükben- amitől máris borsódzik a háta, ideges lesz, és ilyenkor nem tud rendesen egyetlen mondatot sem elmondani… Azért hívják majd szószólónak…Mert csak egyetlen szó, amit várnak tőle…
De mi is az, rejtély marad ám! Szerintem, ő maga sem tudja! Előbb megtanulja a nyelvet, hogy majd ékes-„szólóan” tudja kifejezni magát Mert stílusa az van, nem vitás. Csak a kifejezést, azt itt-ott még csiszolni kell.. Erre kap öt év lehetőséget. Még fiatal, hátha a végén meg is szólal.  Miközben a külcsínre is adni kell majd. Nem lehet megjelenni farmerben, csak Burberry-öltönyben és nem járunk a Tisztelt Házba Triumph motorral… Kötelező mnimum egy Jaguar, vagy inkább egy Aston Martin, sofőrrel. És persze, egy mindenben segítőkész szőke titkárnő…

Ámbár ne feledjük, ez az ország, ez a táj helyben és időben tőlünk oly messze van, mint a mesében… Vagy mint a dupla-gondolban…Angolosan: Gulliver bújjon el…

Karácsonyi híreink, üdvözletünk? majd januárban…

 

Ibrahim Orwellian 2021.november

Hőseink ás naplójuk, eltüntek. Majd kiderült, hogy az ígéret földje, ahova annyira igyekeztek, inkább muszlim, mint keresztény… Igy gyorsan tovább utaztak, miközben épp akkor indult be, terjedt szét, majd tombolt Európában az egyik aktuális, divatos járvány. Jól jött ez nekik mousquettairekból lettek masquetterek… Valamiképp egy érdekes kis országba jutottak. Nem ismerték nyelvét,, meg nehéz is volt megtanulni. Látván, mennyire megtűrik, sőt támogatják üket, (sic!) eldőlt, hogy letelepednek. Nyelvtudásuk és tanulási késztetésük hiányát ügyesen elfedték a saját „szent betük”, „szent szavak” stb., stb. folytonos hangoztatásával. De még ezt sem kérték számon tölük…Közben felkerekedett bennük az ősi örmény vér. Kereskedni kezdtek. Persze, mindenki, hajlama szerint.
Pohosz, ígéret-kereskedéssel foglalkozott.. Mindenkinek azt ígérte, amire az illetőnek leginkább szüksége lett volna, de azért vigyázott, hogy előbb ő kapja meg, az ellenszolgáltatást a másik féltől. Majd, érdekes módon ő már nem teljesített semmit. Általában a körülményekre, azok változására hivatkozott, vagy más, nem jelenlevő személyek felelősségére… Ami, működött. Mindent elért. Khachkarokat sózott mindenkire, mindenhol.
Motrosz: kereskedő-ígéret lett. Előbb vendéglősként próbálta ki magát. Csupa örmény éetelek a étlapon: gulyásleves, kolozsvári káposzta, somlói galuska. Az ígéret nem vált be, de vele maradt. Igy lett fővezérigazgató..Ez is ígéret maradt. Majd fővezérelnök lett. A magas pozíció és az ígéret majdnem hogy ráragadt, rásült…
Argentosz semmi kereskedő, csak ígéret. Ezrét azóta gyüjti a régi, értékes tárgyakat. Körülveszi magát velük, együtt él velük, átveszi a tárgyak minden tulajdonsgát. Például símaságát, keménységt, illatát. Nem nagyon tudu beszélni, de érti a tárgyak szavát.
Dart „ kereskedők szent ígérete” nevű egyesületébe zárkózott, mely lényegében egy utazási iroda. Célja az ifjúság, elsősorban ifjú hölgyek közép ázsiai utaztatása.

Ibrahim Orwellian XIV.

A kedves olvasó már bizonyára rájött: Ibrahim lehet bármelyik a muskétások közül és egyik sem. De lehet ő egyszerre az összes muskétás és ugyanakkor az összes muskétás – sem! Miként térben, úgy időben sem kötődik semmihez! Hisz virtuális személy, vívmánya a „legmodernebb”, „leghaladóbb” gondolkodásmódnak…
De térjünk vissza hőseinkhez, lássuk miként haladnak?
Calaisban sikerült mindenkinek vágya szerint beszereznie az utazáshoz szükséges jószágot. Dart-agnian úgy vélte mindenkivel szeretne így tárgyalni, tehát lovat választott. Pohosz inkább talált magának egy tehenet, azt legalább lehet fejni. Még útközben is. Motrosz egy szamarat választott, remélve, hogy nem lesz makacsabb. Argentosz egy kecskéhez ragaszkodott, ez ébresztette fel leginkább benne a szülőföld nosztalgiáját.
Dart-agnian inkább a kard, Pohosz a szó, Motrosz a szép kilátás mestere volt, így Argentosznak, mint legolvasottabbnak maradtak a betűk. Így ő vezette tehát naplójukat.
Első nap: „Már induláskor gyanús volt a haladási tempó kérdése, de Argentosz bizakodóan nyilatkozott, érzelmeire alapozva. Estére már hajlott volna elfogadni akár egy szamarat is, de kimentette útitársai előtt- a tehén. Aki legalább tejjel és pár jól irányzott, villámgyors rúgással szolgált Pohosz felé, pótolva eddig cammogását.” Második nap: „Reggel Argentosz megtalálta szamarát, melyért cserébe, fájó szívvel , de kénytelen volt lemondani a kecskéről. Örömünket közben fékezte Pohosz és társa. Ebben a sorrendben. Mert a gyalogos Pohosz hamarabb haladt jószágánál. Amelyet még húzott is kötélen maga után. Dél körül megtörtént a második váltás és innentől egy ló. meg három szamár utazott tovább.” Harmadik nap: „Még mindig nem láttunk egyetlen örményt sem, mindenütt csak katolikusokat. És buzgó moszlimokat! Hol vár minket az a félmillió testvérünk? A kilátástalanság és a nagy meleg, meg a kecsketej hiánya teljesen elcsigázta társaságunkat.” (Nem tévedtünk! Igaz, hogy karácsony előtt indultak el barátaink, de útközben már nyár eleje lett…Semmi különös! Megszokhattuk szavaik és a valóság közötti viszonyt.)

Ibrahim Orwellian XIII.

– Vám: Bon Jour, Messieurs!
– Argentosz: Hogyan, ezek még mindig nem tanultak meg örményül? Snorhavor…
– Pohosz: Várj, ez a karácsonyi üdvözletünk! De csak a miénk! Az igazi! Nehogy az ők ünnepükre köszöntsük fel őket!
– Ibrahim: A hitetleneket! Ne bizony!
– Vám: Tehát Önök Angliából jönnek és örmények!
– Motrosz: Igen, mi államalapítók vagyunk!
– Vám: ???
– Pohosz: A menhireket időszámításunk előtt mi állítottuk!
– Argentosz: És az ír nagykereszteket is!
– Vám: Rendben! Mit szeretnének bejelenteni bevitel céljából?
– Pohosz: 18 kicsi khachkart hozunk!
– Vám: Catch as catch can?
– Motrosz: Nem, csak Khachkar…
– Vám: milyen célból?
– Dart-Agnian: Bárhova megyünk, ott felállítunk egyet. Önöknél, szerintünk, kevés van belőle…
– Vám: Köszönjük! Mutassanak egyet!
– Dart-Agnian: Tessék, így néz ki! Szívesen adunk Önnek is egyet, hazaviheti!
– Vám: De uraim, ez legalább egy tonna! Mit lehet ezzel csinálni?
– Dart-Agnian: Hazaviszi, felállítja az udvarán. Majd küldünk egy örmény papunkat, az szépen felszenteli és onnantól kezdve mindenki tudja, hogy a világ kezdetétől már éltek itt örmények.
– Vám: Tudjuk, mi is, Önök is, hogy ez nem igaz!
– Pohosz: Majd megoldjuk! Majd Én Direkt Irányítom Arra a nép figyelmét.. Röviden MÉDIA arra figyelmüket,…
– Motrosz: Majd egy kis kápolnát építünk mellé, kedves kis üvegablakokkal és …
– Vám: Ne, ne!!
– Argentosz: Ne féljen, imádkozni nem jövünk! Ez csak fedő akció!
– Pohosz: Valóban, nem fogjuk zavarni. De jól jön majd az „egyházunk” állami támogatása…Jut is, marad is…
– Vám: Uraim! Inkább vigyék mind a 18 kis khachkart, de minél távolabb! Szerte Európába! Vagy inkább Kis Ázsiába! Jó utat!

Ibrahim Orwellian XII.

Hősünk, ahogy hirtelen felbukkant, ugyanoly gyorsan eltűnt. Hova és miért?
Kiderült, legyőzhetetlen ingerenciát érzett teljesíteni szent hivatását, mely eddig nem tudatosult számára. Visszatéríteni mindenkit eredeti vallásához és nyelvéhez! Míg ez felszínre tört benne, körülnézett és nemcsak szomorúan, hanem neheztelőn kellett látnia, hogy itt a polgárok már advent alatt felállítják és feldíszítik a karácsonyfát. De mindezt felülmúlta, hogy a szent ünnepet nem január 6-án tartják meg, mint az egyetlen igaz keresztények, hanem jóval korábban. És a nyelv…Hát itt bizonyos akadályok merültek fel, mert ő maga sem beszélte helyesen, írni pedig csak nyomtatott nagy betűkkel tudott… Ezt persze csak önmagának ismerte be, kifelé ádázan ostorozta azokat, akik 300-400 éve érkeztek brit földre. Nekik így volt idejük a természetes alkalmazkodás közben elfogadni a karácsonyt december 25-én, sőt unokáik már megelégedtek a folyékony angol beszéddel is. Mert itt jól érezték magukat! Elveszett emberek! De miként tudjuk, a baj nem jön egyedül! Az egyik angol-örmény (ami Ibrahim szerint nincs is…), megelégelve hősünk folytonos, az állami támogatásról szóló elégedetlenségét, mondá neki:
– Örvendenénk testvér, ha minket képviselnél Franciaországban, próbálj ott szerencsét!
Disszidálj mielőbb!
A hálátlanok!- motyogta Ibrahim, majd tüstént megkereste társait, Glaziert, Paunchy-t és Silvery-t.. Hamar döntöttek és máris útnak indultak. Dart-agnian (akiről az olvasó már bizonyára tudja, hogy ő Ibrahim is, meg nem is…hisz Orwellian!) így szólt:
– Nekem könnyű dolgom lesz, mert édesapán Landsknecht volt, bejárta fél Európát, nevünk ismerős Frankhonban is! Ti ellenben, jobban boldogultok majd álnév alatt. Latinos legyen nevetek: Pohosz, Motrosz, Argentosz és ekként mutatkozzatok be! Ha már muskétások vagytok…
Mire ezt megtárgyalták, már Calais partjaihoz is érkeztek.

Ibrahim Orwellian XI.

Összegezzük tehát hősünk, Ibrahim Orwellianról eddig szerzett ismereteinket.
Angliában él, a virtuális valóság örménye, gazdasági érdekeltségű bevándorló. Új hazájában hamar örmény képviselő lett, aktivista, szószóló, akár az angol-örményekkel szemben is. Ezért az állam mindenben támogatja, pénz, paripa jár neki . Saját közösségétől nem kap semmit, miközben „hálából” folyton elégedetlen a befogadó állammal szemben. Megváltoztatná annak kül- és belpolitikáját, pénzügyiét, vitrin szerint a közössége érdekében, valójában sajátmagának.
Nagy lelki nyomorában új vallási szektát alapít hiszékenyek bevonásával, majd pumpolja is őket. Akikről már megfeledkezik, mikor megérkezik az egyház támogatási pénzalap. Volt aki, ezek után imposztornak nevezte a hasonlókat, miközben ő üldözöttnek érezte magát. Rájött, hogy egy parlamenti képviselő itt, Albionban, jól keres, de helyesen mérte fel, hogy nincs elegendő társadalmi elismertsége, így rájött, hogy érdemes örmény vonalon elérni a bejutást. Az irigyek utánanéztek: egy képzett orvos szülőföldjén 17 e dollárt, Albionban 49 e dollárt, azaz 24 M drámot keres évente. Ezzel szemben örmény nemzetiségi szószólóként havonta 23 M drám jár neki! Felelősség- semmi! Csak egyre vigyázni: angol-örmények nincsenek, ezt folyton hangoztatni és elégedetlenkedni, nyilvánosan!
Ibrahim Orwellian X.

A kényszerbetegségek is számításba jöhetnek. Megtörténhet például az alkimisták visszaköszönő rögeszméje, miszerint ezüstből is például… aranyat lehet készíteni. Vagy a túlzott tisztálkodás vágya, de esetleg épp ennek ellenkezője: a félelem a víztől, szappantól, tisztálkodástól. Aligha tudnánk megbecsülni, melyik zavaróbb a társadalmi életben! (Olyan extrém esetet is leírtak, ahol a személy legjobb tisztálkodásnak a száraz homokkal való…mosakodást tartotta!).
„A tünetek értő kikérdezése és a pszichiátriai vizsgálat általában egyértelművé teszi a diagnózist. Kérdéses esetekben, becslőskálák állnak rendelkezésre. A betegség kezelésében általában a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia kombinációja a legeredményesebb…
Teljes tünetmentességet nem minden esetben sikerül elérni, de ha csökkenteni tudjuk a kényszeres viselkedés súlyosságát, és az azzal járó időt és megterhelést, javíthatjuk a pácienseink mindennapi életét, viselkedését, elérhetjük önmaga elfogadását, a szorongások oldását, a kényszercselekedetek vagy -gondolatok enyhülését, csökkenését.

Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/23778/letezik-kiut-a-kenyszerbetegsegek-fogsagabol

Itt le is zárjuk az orvosnő előtt felmerülhető tennivalók felsorolását, örvendve, hogy szakiránya más jellegű és nyugodtan fordulhat betegei ápolása felé, miután bölcsen döntött, lemondva egy kevésbé egyértelmű foglalatosság felvállalásáról.

 

Ibrahim Orwellian IX.

3. Az antiszociális.
Az antiszociális pszichopata álarca: „Első megközelítésre az antiszociális személyiségzavarban szenvedő ember nagyon barátságos, elbűvölő, intelligens, mindig azt mondja és csinálja, amit elvárnak tőle. Általában magas pozíciót tölt be, a céljait mindig eléri, sikeres embernek nevezhető. Ha azonban jobban megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy mindez csak a látszat, és a jólszituáltság maszkja mögött egy teljesen más ember lakozik. Az antiszociális ember végtelenül önző és egocentrikus, mindent azért tesz, hogy a saját céljait elérje. A mások feletti kontroll megszerzésére bármit hajlandó bevetni, legyen az a személyes kisugárzása, manipuláció, erőszakos viselkedés, szex vagy megfélemlítés. Az áldozatok sokszor csak késve ismerik fel, hogy az elbűvölő álarc mögött ki is lakozik valójában….
A pszichopata nem érez Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az ilyen személyiségzavarban szenvedő ember nem érez. Nem érez megbánást, bűntudatot vagy lelkiismeret-furdalást a tettei miatt, sokszor elhárítja magáról a felelősséget mondván, az áldozata megérdemelte, amit kapott. Nem érez empátiát, nem tud együtt érezni másokkal, ezért gyakran tapintatlan, lenéző és érzéketlen más emberekkel szemben. A viselkedése sokszor távolságtartó, hideg. Noha mindig tudja, mit kell mondani, de a szavai mögött kevés a meggyőződés és a valós érzelem.
A pszichopata nem szorong Másik jellemzője ennek az embertípusnak, hogy nem szorong. Mivel csak önös érdekeik vezérlik őket, ezért nem riadnak vissza a hazudozástól, álnévhasználattól, csalástól, mások becsapásától sem. Kölcsönöket vesznek fel, melyeket soha nem fizetnek vissza, a munkahelyüket igen gyakran váltogatják. Viselkedésük sokszor feszült, felelőtlen, kiszámíthatatlan, alkalmanként a saját magukra veszélyes cselekedetektől sem riadnak vissza. Nem képesek felismerni annak a következményeit, ha bűncselekményen kapják őket, sok esetben visszaesőként kerülnek az igazságszolgáltatás elé.
Az antiszociális személyiségzavarban szenvedő nem tanul a hibájából A legnagyobb hibájuk, hogy nem tanulnak saját tévedéseikből és tapasztalataikból. Hiába kerülnek rendőrkézre, vagy börtönzik be őket, nem tanulnak a történtekből. Nem látják be, hogy hibáztak és ennek megfelelően nem is változtatnak korábbi életvitelükön. Az ilyen ember számára nem megfelelő büntetés a bebörtönzés, mivel nem éri el célját, hiszen az illető képtelen tanulni belőle.
A kóros állapot kialakulásáért elsősorban örökletes tényezők tehetők felelőssé, csak kisebb szerep jut a környezeti hatásoknak. Kutatások azt mutatják, hogy az agyi központok közül az érzelmek kialakításáért felelős amigdala és a döntéshozatalban, illetve a viselkedés szabályozásában szerepet játszó prefrontális kortex érintett leginkább.
Az antiszociális személyiségzavar jelen pillanatban nem gyógyítható. Megoldást jelenthet a pszichoterápia a társadalomba való beilleszkedés segítésében, de az elért eredmények nem tartósak.
(Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/11642/antiszocialis-szemelyisegzavar)
Itt még a szóbeszédhez értő orvosnő sem tud segíteni…

 

Ibrahim Orwellian VIII.

2.nárcizmus.
„A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik – olvasható a Medbroadcast internetes portálon. Annak érdekében, hogy a betegek megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat. A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok. A nárcisztikus düh. Ezek a korai tapasztalatok okozzák a “nárcisztikus szégyenérzet” kialakulását mely a “nárcisztikus düh” kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket. Hirdetés: Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.

(Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar)

A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék. Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat..

Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar
(folytatása következik)

 

Ibrahim Orwellian VII.

Mi megmondtuk! Azóta meg is történt! Most szólunk, mert másképp akkora csend van ebben a kérdésben, hogy ide hallatszik. De az Országos Council három muskétása nem kellett a felcserét lecserélnie, lemondott az magától! Három muskétás-ennyiből állna a legmagasabb Council? Igen: Glazier, Paunchy és Silvery a három hős, miként korább voltak Athos, Porthos és Aramis. Kezdetbenli ellenfelük Dart-agnian pedig, most, telibe találta a céltáblát…. Majd rövidesen kibékülnek és „együtt” fognak harcolni a nem létező British-Armenians-ok ellen!
Kívülállók értetlenül állnak a jelenség előtt: ekkora lenne az orvoshiány Albionban? Pedig a felcser már örmény kórházat vizionált első tévés szereplése alkalmával felsorolt tervei között. Igaz, nem tért ki a megálmodott szakosztályokra.. Így már soha nem fogjuk megtudni , a krónikus személyiség zavarokra lett volna-e gondja?
„A személyiség, mint kifejezés arra utal, ahogyan az egyén önmagát és környezetét látja, értékeli, ahogyan kezeli a körülötte zajló eseményeket. A személyiségjegyeink részben velünk születettek, másrészt viszont tanultak. Személyiségünk egész életünk során változik, bár bizonyos alapjegyek végigkísérik egész életünket. Bár az orvos a hétköznapi logika szerint „betegséget” próbál gyógyítani, aminek elvárt célja a teljes „gyógyulás”, ám a személyiség zavarok esetében helyesebb egyfajta „kóros állapotról” beszélni, egyben jelezve azt is, hogy az állapotot alapjaiban nem vagy nehezen megváltoztatható, gyors kezelés nem létezik, és célként is egy viszonylag elfogadható, kompenzált állapot elérését és fenntartását lehet inkább kitűzni, mintsem a klasszikus gyógyulást.”
(Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/10763/szemelyisegzavarok-tipusai).
Több olyan állapot jöhet szóba, akár személyiségzavar, akár egyéb pszichés, ami kúrálandó…
Soroljuk fel, mire gondoltunk: 1. mitománia
„Hazudik minden alkalommal, tódít, eltorzítja a valóságot… Sok-sok kifejezés a mitománra, aki egy kényszeres hazudozó. A mitománia egy igazi betegség, amelynek következményei társadalmilag is rendkívül súlyosak.
A beteges hazudozó egy másik valóságot hoz létre. Gyakran meg van győződve a hazugságai igaz voltáról. A gyermekek mind élettani mitománok. Hiszen a képzeletük és tapasztalatlanságuk szinte kényszeríti őket, hogy feltaláljanak képzeletbeli világokat, amelyben őszintén hisznek. Sőt, a szakértők szerint, a mitomán felnőttek megtartották infantilis énüket.
Esetektől és súlyosságuktól függően, több kezelés létezik, hogy a szakemberek segítsenek a betegeken. Általában a kezelés pszichoterápiás kezelésből áll, amelyet néha viselkedési és kognitív terápiával kombinálnak.” (Infóbeteg internetes portál szerint)
(folytatása következik)

 

Ibrahim Orwellian VI.

Közben egyre inkább virágzott az örmény tradíció-ápolás  a Királyságban. A tavasz érkezésével kinyitottak újra a szabadtéri teraszok is.  Vártuk az örmény finomságokat, mert bizony a sok főtéri műemlék látogatása közben, megéhezik az ember. És büszkén vártuk… Hisz utóbbi 300 év alatt a British-armenian nagyasszonyaink számtalan szakácskönyvben őrizték meg a british-armenian kulináris recepteket, hagyományainkat.

Ide robbant be mezítlábasan, felmutatva az igazi örmény konyha emblematikus fogásait, Diego Maria de la Concepcion y Pizza de la Descalzo.  Igy jobban érezheti a geopatikus sugárzást, ami bizonyára kihat az örmény tradicionális készítmények minőségére… A radiesztézia, miként köztudomású, ősi örmény tudomány, még Noé idejéből.  Honnan tudjuk? Van a közösségünkben olyan férfiú, aki tőle származtatja magát…ő mesélte el nekünk, és mi el is hisszük!

De lássuk csak, Maria de la Concepcion mivel kínál minket?  A pizza  modern elterjedése az Antica Pizzeria Port’Alba-tól indul, amely két lépésre van a San Gregorio Armeno templomtól és mindkettő Nápoly városában. Sőt, a templom jóval korábbi, tehát kétségtelen az örmény indíték…

További menü pontok: falafel- ez  a halal étkezés egyik fontos része, azaz az iszlám vallásban megengedett ételek sorában található…

A kebab- közismerten balkáni és török étel, mégpedig leginkább bárány és birka hús felhasználásával. Ami, talán az előbbivel nem éppen társként értékelhető.

A pita- egy görög lapos kenyér…A hasábburgonya- na, ez  már bizonyára  sajátunk!

Sajnos Benny Hill már lezárta szereplését.

Hogy miként fogadta volna ő mindezt- nem tudjuk! Azért jogos a kérdés, mert a közszolgálati televízió egyenes adásban közvetítette ezen örmény tradícióinkat.

 

Ibrahim Orwellian V.

Megtörtént. A gyalázat. Testvér testvérre támadt. Ibrahim mellett és tudta nélkül, a hazafiasság teljes mellőzésével mások is pályáztak a spokesman-i pozícióra. Fájt is Ibrahim örmény lelke, merthogy a jelöltek, vagy inkább önjelöltek között volt egy british-armenian-nak vélt nőszemély is. Majd megnyugodott, hisz ott volt közöttük még egy pár emigráns is. Akik mégis csak igazi örmények! Hogy némelyik édesanyja lehetett szír, tadzsik vagy éppen grúz, mit számít!

Szóval a választás eredménye: nyert egy felcser, aki még az első világháborúban harcolt. Ez öröm, mert bár mi tiszteljük a nőket, mégiscsak jobb, ha egy férfi vezeti a nyájat. És öröm, mert a tradíciók, ugyebár!! Igaz, kissé már feledékeny és ismeretei elavultak.. Legfeljebb lecseréljük, ha még egyszer azt állítja, hogy alig ezer örmény él itt. Ibrahim korább folyton 10.000-ról beszélt. Igen, ő realista! A profitot nézte, mint jó örmény: nagyobb közösség-nagyobb pénz, amit lehet követelni az országtól, ahol élünk.

Majd meglátjuk, a felcser marad-e vagy megy!?

 

Ibrahim Orwellian IV.

És igen, eljött a várva várt pillanat: a tavaszi parlamenti választás, amely lehetőséget teremt egy becsületes megélhetésre. A mindenütt gazdagnak elismert örménység számára a parlamenti nemzetiségi szószólói képviselet a ködös Albionban 1.964.635 drám összeget hoz havonta a konyhára. Ha pedig a szószóló épp Manchesterben, a legnépesebb örmény kolóniában élne, jár neki egy kis, pár ezer kilométernyi utazási költségtérítés is…Sőt, szállás, meg egyebek…

A jereváni fizetések közül kimagaslóan első az orvosi – 17.017 dollár/év. Ugyanebben az állásban London 49.459 dollárt ajánl, ami évente 24.018.279 drám. És gond, felelősség, szakmai tudás- mind benne van!

Őszintén, bárki, akár orvos is, erről lemondana, ha cserébe 23. 575.620 drám bevétele származna, anélkül, hogy cselekednie kellene valamit!

De mégsem oly egyszerű! Nem szinekúra ez, kérem szépen!

Időnként köteles lenne felszólalni médiában vagy parlamentben: „Márpedig angol-örmények nincsenek! A kifejezést nem is tudjuk értelmezni!”

Tehát, kedves  barátaink, szorítsunk neki!

 

Ibrahim Orwellian III.

Érdekes lenne megtudni, mikor is érkezett Angliába Ibrahim Orwellian és családja? Az Eurostat az Egyesült Királyságban élő örmény állampolgárságú emigránsokról az utóbbi húsz évben egyetlen alkalommal, 1999-ben közli számukat =0.  A többi években még adat sincs ebben a kérdésben! Tehát ők valószínű 1999 előtt érkezhettek ide és hamar beilleszkedtek. Lehet, hogy talán túl hamar is! Így érthető, miért nevezték a régen itt élő örmények, akik Britsh-armenians-nak nevezik önmagukat,-imposztoroknak az Orwellianokat. Akik megérkezésük után rövidesen elfoglalták az ottani örmény sajtót és médiát, és erőszakkal elbirtokolták a főváros örmény templomát hamis néven egy modern szektát telepítve oda. De leginkább elégedetlenkedve és mindenképp egy parlamenti képviselői szék elfoglalására törekedve. Nem nagyon zavarta őket Alexander Rafael példája, aki  első örmény képviselőként maradt meg az angol-örmények  emlékezetében.

Az imposztor régi definíciója: csaló, gazember, szélhámos, de elfogadhatjuk az aktuálisabb svindler, svihák, kókler meghatározást is. Szerintünk a mások jogainak csalással, félrevezetéssel való megszerzése,  a helyettük való kihasználása is lehet egy imposztori „munka”.

Végül: hogy Ibrahim Orwellian és családja a fentiek szerint ezekre a minősítésekre való feljutás érdekében mennyit dolgozott, tehát megérdemelték-e, – mi nem tudjuk!

 

Ibrahim Orwellian II.

Ibrahim Orwelian bevándorló, angolul emigrant, Örményországban született és elköltözve onnan, Európába jött és telepedett le. A bevándorlás – letelepedés egy, a származási országától eltérő országban. Nem lévén polgárháború hazájában, egyértelmű, hogy gazdasági okokból cselekedett. Befogadó hazájába már nem lehet államalapító, ez teljesen egyértelmű.

De nem is akarna az lenni, van annyi örmény esze! A bevándorlónak ­­– csak jogai vannak! Mindenfélére: lakásra, orvosi ellátásra, havi pénzbeli támogatásra, amelyért nem kell tennie semmit. Karriert futhat be, mint az örmények szószólója, aktivistája, képviselője. Megkap ennek érdekében minden támogatást, na nem a saját közösségétől, hanem a befogadó államtól. Sőt ennek ellenére, elégedetlenkedhet. Mégpedig folyton!  Meg is teszi. Semmi sem olyan jó, mint volt az otthoni!….

Hogy ezek után miért nem tér vissza elhagyott szülőföldjére, ezt már senki sem érti.

 

Ibrahim Orwellian I.

A mai divat szerinti virtuális valóságban a megjelenő dolgok természetesnek kell tűnniük.”Ideális esetben…ez a világ ugyanolyan megszokott lehet, mint a valóság”- a Wikipédia szerint.

Bemutatjuk tehát Ibrahim Orwellian-t, a virtuális valóság egyik örmény szereplőjét.

Virtuális mivoltának akár egyetlen bizonyossága is elegendő: nincs olyan valós örmény személy, aki  a törökök által véghezvitt genocídium, vérfürdő után, török (!) keresztnevet adott volna fiúgyermekének, a család szent jövőjének. Legfeljebb csak halálos kényszer alatt. Ami ugyebár a mai Örményország területén élők és születők esetében valóban elképzelhetetlen!

Családneve: igazi örmény név! mert minden (?) örmény családnév –ian, – an végződésű kell legyen! Vagy talán mégsem? Christy Canyon, Komitas, Sahan Arzruni, Movses Korenatsi – veletek mi lesz?

Apja szerint Angliában él a család, tehát angolul jól beszélnek mindnyájan. És talán oroszul?

A papa, miként tudjuk, nagy fantaszta volt, bizonyára fia is egy virtuális világban történő élményeit fogja havonta megosztani itt velünk.